Vége van az ünnepnek!

Tulajdonképpen nem is bánom, hogy elmúlt a Karácsony.Ez volt az első egyedül.Tudtam előre, hogy Ádám nem igazán lesz partnerem bármilyen ünneplésben, valahogy mégis fájt, hogy végül teljesen egyedül maradtam.Most már túl vagyok rajta és már nem is érzem ugyanazt, csak azt tudom, hogy jövőre másképp lesz, mert mindent megteszek azért, hogy másképp legyen.Tegnap már jól éreztem magam, Tomiéknál voltunk.Eljött anyu, eljöttek Iduék, még Gyuri is feljött.Befejezésül este megnéztem egy jó filmet, visszatért a lelki nyugalmam.Ráadásul a barátaim velem vannak mindig a rosszban is, ez mindennél többet jelent.Tegnap felhívtak azok akikkel együtt fogok szilveszterezni, nagyon aranyosak voltak.Van egy szép ezüstszálas estélyi ruhám amit szeretnék majd felvenni, de mondtam Rozi barátnőmnek, hogy kellene hozzá egy ezüst cipő, amit eddig hiába kerestem.A férfiak azt találták ki, hogy felvidítsanak, hogy befújnak egy cipőmet ezüst festékkel, így aztán meglesz az ezüst cipő is.Nagyon bízom benne, hogy ha a Karácsony nem is, a szilveszteri mulatság már nagyon jó lesz.Három napot leszünk Rozival és a férjével Pilisvörösváron, ahol találkozok már megismert emberekkel és újakkal is lehetőséget kapok megismerkedni.Nagyon várom már!

Esik a hó!

Szép, ahogy esik.Az már nem tetszik annyira, hogy lapátolni is kell.Az udvarban nagyon rendesek a férfiak, mert helyettem is lapátolják a közös bejáratot.Így aztán nekem csak hátul kell takarítani.Csúszik is nagyon, óvatosan kell közlekedni.Ádám eltévedt az iskolába vezető úton, mert másik irányba indult, gondolta, ott nem csúszik annyira, de szerencsétlenségére rossz helyen kanyarodott be, aztán meg már végleg elvesztette Ariane fonalát. Engem akart hívni, de nem vettem fel, míg megkérdezte a járókelőket, akik útbaigazították, de az első óráról már elkésett.Vele is történnek különös dolgok.Karácsonyra elolvad a hó, ezt mondják az okos időjósok.Sajnálom, ha tényleg így lesz, szép a fehér karácsony.Varrni szerettem volna ma, mióta itt lakom még nem vettem elő a varrógépet.Elveszett az az átkozott varrógéptalp, sehol sem találom.Lehet, hogy rajta volt a gépen, kilazult és a költözésnél elhagytuk.Azt hittem felrobbanok a méregtől, hogy itt mindig elvész ,elromlik, tönkre megy,bekrepál valami! Átok ez, vagy csak simán balszerencse?Mikor jönnek már a nagyon jó dolgok?Minden érdemjegyem megszületett erről a félévről.Négyes lett az átlagom.Ez a jó dolgok egyike, meg az is, hogy voltam otthon /a szülői házban-nekem az az igazi otthon/meg az is jó, hogy ha minden jól megy együtt lesz karácsonykor a család egy része.Editék fognak hiányozni csak/és ténylegesen is nagyon fognak hiányozni/Már csak egy hét....

Gáz van!

32000 ft a gázszámlám. Az első megrázkódtatás után, megpróbáltam kielemezni a fránya kis számokat, míg rájöttem, hogy nekem nincs is gázártámogatás. Jött a következő kérdés, hogy miért is nincs?A hölgy, aki a gázóraátírást intézte, azt mondta, hogy ez már meg van erre az évre ítélve, így nekem már nincs teendőm. Nos már megint bizalmat tápláltam egy idegen emberbe/ istenem, mikor szokom már le erről?/Ma végre megoldódott a rejtély, felhívtam az államkincstárt, ahol közölték, hogy a régi gáztámogatást le kell mondani és újat kell igényelni, ja és hogy egyébként ezt a két hónapot bebuktam, mert ezt teljes áron kell kifizetni, visszamenőleg nem jár. Elgondolkodtam azon, hogy én igazából a hozzáértő kategóriába tartozom, mi van azokkal akiknek fogalmuk sincs mit kell csinálni.Mi is a tanulság?A mai jogi útvesztőkben immár képzett szakembernek kell lennie minden embernek, különben átverik. Becsületes embernek ma ebben az országban nincsen jövője.Így aztán eldöntöttem, hogy én is becstelen leszek.Nem is jelentek le a gázműveknek csak egy minimális fogyasztást, ha kell még a gázórát is lelakatolom, amíg meg nem jön a támogatás.Így kell ezt csinálni, Tőlük tanultam....

Levizsgáztam!!!

Tájékoztatok mindenkit, akit érdekel, hogy végre túl vagyok a vizsgákon.Ma volt az utolsó.Már reggel ötkor fenn voltam, hogy még egy kicsit, de egyre inkább úgy éreztem, hogy nem tudok semmit.A tanár kiadta miről kell írni, aztán közölte, hogy ma Mikulás van, úgy hogy fogta magát és kiment.Mindenki puskázott ezerrel, végül is rendes volt, pedig nem erről híres. Most olyan jól érzem magam, teljesen megkönnyebbültem.Holnaptól végre tudok egy kicsit a lakással foglalkozni, nagyon kell takarítani.A jövő héten elakartam menni a háziorvoshoz, hogy azt a kis fránya H1n1 elleni oltást beadja, de kissé elbizonytalanodtam.Bemondta a rádió, hogy kezelnek egy személyt a kórházban, aki megkapta az influenzát, pedig másfél hónapja kapott védőoltást.Na akkor most mi van? Beadassam, vagy ne?Megmondaná a biblia: ami meg van írva az meg van írva.Most akkor azt fogom tenni, hogy veszek egy jó meleg fürdőt, bevackolom magam az ágyikómba, és most tényleg olyan jó minden, még az sem baj, hogy nem jött még a Mikulás hozzám....

Ez nem egy szomorú vasárnap

Ma végre nem kell izgulni, hogy menni kell dolgozni, vagy most már kellene tanulni.Elkészítem az ebédet, sütök egy kis süteményt.Ez egy jó nap lesz. Megcsináltam a vizsgákat, már csak egy van hátra, a jövő héten, aztán ez a félév is megvan.Tegnap azért sok volt az a négy vizsga, úgy lemerültem, aludtam mint a tej. Most már egy kicsit a lakásra is kell koncentrálni, nagyon esedékes már egy nagytakarítás, hamarosan neki is fogok.Ma viszont élvezem a napot.Köszi azoknak akik szurkoltak....

Vizsgázom még mindig!

A mai nap két vizsgám volt, az egyik négyes lett, a másikat még nem tudom, de érzem hogy sikerült. Holnap pedig négy vizsgám lesz, kérem azokat, akik olvasnak, egy kicsit szurkoljanak értem.Folytatom is a tanulást ezerrel....

Vasárnap

Tegnap nem voltam jól. Olyan mérhetetlen fáradtság vett erőt rajtam, mint még soha. Tanulni akartam, de nem ment semmi. Végül feladtam, és egész délután a heverészést választottam. Azt hittem beteg leszek, de ma reggel jól vagyok. Még nem kaptuk meg az injekciót, nagyon úgy tűnik, hogy már nem lesz rá szükség, várható volt, hogy mutálódik a vírus. Lesz ami lesz. Ma már megyek dolgozni délután, délelőtt főzök.Olyan régen főztem már húslevest, ma az lesz az ebéd, még Ádám is örült neki.Felhívott az édesapja, az is eljön délelőtt. Lám-lám mégiscsak az békül, aki haragszik....

Laza nap...

Ma egy laza nap volt! Kimentem Böszörménybe a főiskolára, leadtam egy dolgozatot.Reggel tanultam is egy keveset, de ma valahogy nem volt igazán kedvem. Inkább sütöttem egy fini sütit, mert ehhez volt kedvem! Végül is egy kis pihenőhöz nekem is jogom van. Most aztán sokkal jobban is érzem magam, holnap pedig folytatom teljes gőzzel!!!

Tanulni kell!

Annyi dolgozatot írtam már a gépen, hogy lassan profi gépelő leszek. Már nem kell sokáig bírni, csak addig tudjak megfelelően kitartani, december 5-én vége lesz a vizsgaidőszaknak. Csak az a baj, hogy a java még hátra van. Nem tudom, jó ötlet volt-e kérni védőoltást. Persze, hogy a H1N1-et, csak olyan vegyes hírek jelentek meg ezzel kapcsolatban. Kissé elbizonytalanodtam...de most már kértem, csak azt nem tudom, mikor kapjuk meg.

Most már elég!

Azt mondtam,nem pocsékolok több szót a volt férjemre.Ám tegnap olyan mértékben felbosszantott, hogy legszívesebben behúztam volna neki.Gyermektartásdíj-fizetés volt esedékes, meg is beszéltük, hogy találkozunk a munkahelyen.Belém kötött, hogy nem hoztam egy rendes papírt,amire átvételi elismervényt kreálok/ez ugyanis az én érdekem,és nem az övé/K ét éve már,hogy vett nekem egy mosógépet részletre, mondanom sem kell, hogy az utolsó előtti részletig én fizettem, megkértem, hogy intézze el az utolsó csekket, mert nem kaptuk meg, ugyanis elköltöztünk.Azon, gondolom senki sem lepődik meg, hogy azért is én vagyok a felelős, hogy az új lakó nem vett már át küldeményt,ráadásul kérte, hogy adjam neki oda a pénzt, mintha én valami megbízhatatlan személy lennék, ahhoz képest, hogy az egész csekk dolgot én kértem.Mondtam neki, hogy viselkedjen egy kicsit és ne legyen bunkó, erre kijelentette, hogy nézzek a tükörbe, mert én vagyok egy bunkó... nem is ragozom..hallhatták vagy huszan a kollégák közül,remélni tudom, hogy saját magát minősítette. Most pedig megfogadom, hogy ha tótágast áll, sem fog érdekelni,de azt nagyon sajnálom, hogy egy ilyen emberre pocsékoltam húsz évet az életemből.Jön az unokaöcsém éjszakára,legalább beszélgetünk egy jót.Korkülönbség ide vagy oda, mindig jót tudunk beszélgetni.Szeretem a raszta fiút!!

Heuréka!Megtaláltam saját magam!

Esküszöm,hogy így nem pörögtek az események velem,mint ebben az elmúlt három hónapban.De most már újra itt vagyok, és fogok írni ezerrel.Saját számítógépem van, csak olyan kis egyszerű olcsó masina, ámbár a célnak tökéletesen megfelel.Van rendszergazdám is, a fiam, szegény két napja csinálja nekem, hogy újfent újra járjam a világhálót.Ember el nem hiszi, mennyire örülök neki, mint egy gyerek az új játékának.Szükségem van rá a főiskolához is ,szórakozásnak sem utolsó, és nem kell Ádámmal sem konfrontálódni.A ház úgy ahogy készen van, persze még rengeteg a hiányosság, de egészében véve lakható, szerintem jól megcsináltam/úgy értem tényleg/Már egyáltalán nem bánt, hogy el kellett válnom Gyuritól.Tulajdonképpen nem telik el hét, hogy ne erősítene meg ebben a hitemben.Valamivel mindig felbosszant és olyankor hosszan gondolkodom mi az ördögöt kerestem mellette húsz éven keresztül.Most az a legújabb probléma, hogy Ádám elzárkózik tőle.Ez aztán megint az én hibám,vagy ez a gyerek rád hasonlít-mondja.Miért várom el még mindig, hogy szembe nézzen saját magával, hogy úgy lássa a dolgokat, ahogy vannak.Nem tudok lelkiismeretfurdalást érezni, megtettem mindent, hogy a kettőjük kapcsolata valamennyire rendeződjön, már többet nem tehetek.Milyen apa az aki egy-két próbálkozás után feladja és játssza a sértődöttet.ILYEN!!! Nem vesztegetek erre több szót.Folytatom a tanulmányaimat,már két vizsgán túl vagyok,két ötöst kaptam,most is dolgozatot fogok írni még az este folyamán.Jó éjt mindenkinek!

Azok a fránya mesterek!

Már megint elkövettem azt a hibát, hogy megbíztam az adott szóban.Úgy látszik, továbbra is képtelen vagyok megérteni, hogy nem mindenki becsületes.Hétfőn elhívtam, a már többször kipróbált házi gázszerelőmet megnézni a házban elvégzendő munkákat.Nagyon lelkes volt,így lesz meg úgy lesz, de azért átszámol mindent,és majd szerdán felhív, hogy megadja az árajánlatot.Na persze, hogy nem hívott egész szerdán, de még csütörtök délelőtt is reménykedtem,hogy talán, de nem..így aztán kora délután felhívtam én, hogy akkor mi is van most.Hát-és-meg sajnálom/hiszi most már a piszi/ neki ez a munka sok.Erről ennyit.Iziben neki láttam a következő mesternek, már megnézte,a gázt nem vállalja,de azon kívül mindent.Tomi szerint,ez még csak szöveg,akkor lesz igaz ha ott lesz,lehet, hogy így lesz, de én nem tudom feladni a reményt.Ezért aztán újra bízom,nem annyira mint először,de mégiscsak!!!

Ügyintézek!!

Mióta hazajöttem a nyaralásból,rendületlenül ügyintézek.Földhivatal,OTP,ügyvéd, tervrajzok...szóval, kész vagyok,de ezt végig kell csinálni, majd utána kimerülhetnék, de még ezt sem tehetem, mert addigra nyakamon a vizsgaidőszak.Ha hiszitek, ha nem mégis örömmel küszködök, és megmerem kockáztatni, hogy egy kicsit még boldog is vagyok.Végre a saját kezembe vehetem az életem irányítását, és még az sem érdekel, hogy mennyit leszek képes a házra költeni...ha lelki békét keresel, akár egy putriban is megtalálhatod...Tegnap az OTP-ben jártam, érdeklődni, hogy a hiányzó dolgokat milyenképpen csináljuk,16 asztalnál dolgoznak/megszámoltam/mégis azt mondták, hívjam fel a budapesti igazgatóságot, mert ők erre sem ,arra sem tudnak válaszolni.Valahogy elképzeltem, milyen is lenne, ha mondjuk csak hárman lennének, és középen felállítanának egy ingyenes telefont Budapesti összeköttetéssel.Milyen kár, hogy ebben az országban minden így működik!De van pozitív megállapításom is, milyen jó dolog az internet, azon belül pedig az iwiw.Az egyik jövendőbeli szomszéd ugyanis Londonban él, és az ő aláírására is szükség van.Megkerestem az iwiwen, üzenetet küldtem, válaszolt, és hazakészül még ebben a hónapban, tehát meglesz az aláírás is.Mintha az én Istenem újra foglalkozna velem......

Költözködöm!

Lezárul egy fejezet az életemben, több mint húsz évig tartott, de elérkezett az idő, hogy új életet kezdjek.Már nem kesergek semmin, ami történt,megtörtént, nem számít már ki volt a felelős, mit kellett volna másképp csinálni,talán a sors akarja, hogy újra belevágjak, és talán még kapok egy esélyt a boldogságra.Szóval, költözködöm, ebbe a kis fehérre meszelt házikóba.Hát nem egy mézeskalács-házikó, az már bizonyos, annyi munka lesz vele, hogy most még nem is igazán látom a végét.Mégis azt érzem, hogy megfogja érni, bármennyit is kell dolgozni és akárhányszor kell kinyitni a pénztárcámat--úgyis csak addig nyitogathatom, amíg lesz benne valami--Azt szeretném kérni mindenkitől, aki olvassa soraimat, drukkoljon nekem, hogy sikerüljön!!

Vége a nyaralásnak!

Hurrá,nyaralunk!!

Mozgalmas napok vannak mögöttem, így aztán nem igen maradt időm az írásra.A munkahelyem egy kész káosz.Volt olyan nap ebben a bérletárusítási időszakban, hogy azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány.Felvették az új embereket, adtak is mindjárt nekik négy napot a betanulásra, miközben legalább egy hónap kellett volna.Így aztán kettő helyett dolgoztam, persze csak egy bérért.Sajnálom őket, nem tehetnek róla, hogy ilyen a vezetés, a magam részéről, megtettem amit csak tudtam.Voltam St.Martin koncerten, nagyon tetszett.Voltam disznótorban, voltam a strandon.Megy az élet.Elcseréltem a lakást is, illetve folyamatban van, de erről bővebben a nyaralás után.És végre elérkezett a várva várt nyaralás, vasárnap kora reggel indulunk a Bakonyba/ egy munkatársam megkérdezte, mit fogok ott csinálni, mondtam neki -én leszek a bakonyi betyárnő/Nagyon rám fér a pihenés,játszhatok a gyerekekkel, kidumáljuk magunkat a tesókkal, eszünk-iszunk szóval:HURRÁ,NYARALUNK ÉS NINCSEN ZÁRÓRA!! Aztán ha mégis záróra lesz visszajövök,és mesélek...

Barátnők

Vendégül láttam a barátnőimet, Ildit és Rozit.Jól éreztük magunkat együtt, mint mindig.Voltunk sétálni, ettünk, ittunk, szombaton pedig a kerekestelepi fürdőben élveztük, a néha feltűnő napot.Olyan jó érzés, hogy ez a két ember, akikkel, gyerekkorunk óta barátok vagyunk, mindig és minden körülmények között velem vannak.Megtehetik, hogy kritikusak legyenek, ha valami baromságot csinálok, mert ha önfejű vagyok is, azért fontos a véleményük.Egyébként meg baromságok halmaza után is ott állnak mellettem, vígasztalnak, támogatnak és szeretnek.Pontosan úgy, mintha a testvéreim lennének.Nélkülük szürkébbek lennének a hétköznapok, velük pedig soha sincsenek hétköznapok.Drága barátnőim szeretlek titeket, tiszta szívemből!!

Születésnap

Ma Szent Iván éjszakája van.17 évvel ezelőtt nem a vigasság éjszakáját jelentette számomra, sokkal inkább a fájdalom, a félelem éjszakája volt, egészen addig a pillanatig amíg megláthattam a kisfiamat, amikor megmondták, hogy egészséges, amikor anya lettem újra.Mert akkor éreztem igazán, mi is az anyaság.Ne higgye senki, hogy Tomi számomra kevesebbet jelent, mint Ádám, csupán azt szeretném elmondani, hogy az anyaságra mindenkinek meg kell érni.Amikor Tomit a világra hoztam, jóformán még gyerek voltam, legalábbis gondolkodásmódban, felelősségvállalásban, gondoskodni tudásban biztosan....Eltelt 17 év, és az én drága kisfiam mindjárt felnőtt lesz, nekem pedig el kell őt engednem, mint ahogy Tomit is el kellett, már előre tudom, milyen nehéz.Elválnunk azonban igazán soha sem kell, minden anya tudja, hogy az igazán jó kapcsolat a kirepült gyermek családjával elsősorban rajtunk múlik.Szeretni és segíteni nekik, számomra sohasem lesz teher....Vasárnap volt a családi ünnepség, finom ebéddel, tortával.A tortát magam sütöttem, volt benne hiba, de az én drága fiamnak nagyon is ízlett/igaz, neki minden jó, ami édesség/Száz szónak is egy a vége a mai napon:Boldog születésnapot Ádám!!

Diplomaosztó

Szombaton diplomaosztó ünnepségen voltam.Főszereplő, aki diplomát kapott, a Tomi párja Era./mellesleg megjegyzem, nem szereti az Erika nevet, de nekem sokkal jobban tetszik, ezért ha róla beszélek, így nevezem/Az ünnepség kezdete, nagyon szép volt.Fekete talárban a hallgatók, zöldben az okosok/ezt az Era mamája mondta/Ami viszont unalmassá tette a kezdet után, monoton módon kiosztani a diplomákat, pontosan nem tudom, de legalább 200 hallgatónak.Ráadásul nagyon meleg volt.De végül is nem ez a lényeg.Erikám diplomát kapott, és ez megért bármilyen megpróbáltatást.Nagyon büszke vagyok rá!A szakdolgozata ötös, az államvizsgája pedig négyes minősítést kapott!Most már csak azon drukkolok, sikerüljön a végzettségéhez méltó munkát találni, ahol jól fogja magát érezni, és nem utolsó sorban jó fizetést is kap.Reszkessetek rendezvényszervezők!!

1936.junius 22.-én született, és már öt éve lesz, hogy örökre itthagyott bennünket.Édesapámra emlékezem ma, ha élne még 73 éves lenne.Talán közhely, hogy nem hal meg egészen, az akit szerettünk, mert a szívünkben tovább él, de ha közhely is, most érzem igazán, hogy igaz.Szinte mindennap eszembe jut.Apró kis dolgokból, beszélgetések során, vagy csak úgy egészen véletlenül.Amikor meghalt, az fájt a leginkább, hogy sohasem mondtam neki, mennyire szerettem.Nehogy azt gondolja bárki, hogy nem voltak hibái, hogy nem tett olyan dolgokat, amelyekre nem lehetett büszke, hogy nem bántott meg másokat.Gyarló volt ő is,. mint mindenki más, aki ember.Az idő megszépíti a rosszat, és már csak a szép dolgok, a kellemes emlékek jutnak eszembe.Anyu azt mondta, tudta, hogy szerettem.Én meg azt tudtam mindig, hogy ő is engem.Ha haragudott rám valamiért, nem hívott Panninak, úgy szólított:Annamária Most 73 éves lenne.Még játszhatna az unokákkal, akik imádnák, de a sors másképp döntött.Amíg élek, mindig emlékezni fogok rá.Nyugodj békében drága édesapám!

Sűrű volt a múlt hét, így aztán nemigen jutott idő a géphez ülni.Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, ha Gyuri itthon van, egyébként is nehéz ügy ideülni.Kommunikációs tréning volt a munkahelyemen, amit rendkívül élveztem.Persze, akik ismernek, mondanák: na, ja, ez a Te világod Panni, ahol szerepelhetsz!Ám nagyon érdekes, de semmi nem olyan már mint régen.Nehezebben jönnek az ötletek, a szituációk is egészen másképp játszódnak le, szóval ahogy a fiam mondta, aki maga is részt vett a tréningen: Többet vártam tőled Anyu!!De ez nem esett rosszul, mert valahol én is csak érzem az idő múlását, csak belül vagyok tele önbizalommal, egyébként meg a problémamegoldó képességem eltűnni látszik.Szent Habakuk, minek ez a szócséplés, hát 46 leszek és pont...Tegnap voltunk a pulykanapokon, azt látom már megint, hogy a felesleges pénzünk felesleges elköltésére szolgál az egész rendezvény.De azon azért, mégiscsak sikerült kiakadnom, hogy egy kenyérlángost 600 forintért adtak, mondom Hatszázért.Jól kitoltam velük, mert hogy azért sem vettem, pedig imádom.Egy nagy lendülettel elhatároztam, hogy megpróbálom megsütni itthon.Fontos eseményt szeretnék még megjegyezni, a kisfiam nem kerül a bukottak listájára, kijavított mindent hat hét alatt, kapkodhatja a fejét mindenki, mert hogy azt hiszem hat tantárgyból lógott a feje felett az a bizonyos kard.Most már csak azt nem tudom, hogy nekem büszkének kellene lenni,vagy.....?

Hetek óta kérem a családtagjaimat, akik informatikában jártasak, segítsenek nekem, a fényképezőgépről feltenni a számítógépre a képeimet.Ma aztán úgy döntöttem, juszt is megcsinálom egyedül, persze, azért nem volt olyan egyszerű minden.Egy kis telefonos segítséggel, végül is egész jól elboldogultam, úgy hogy most már készen állok, hogy az írásaimat fényképekkel is színesítsem.Ma időpontot kértem a bőrgyógyászatra, adtak is mindjárt októberre.Ja, kérem szépen, ha mondjuk, melanómám lenne, már októberben, az is lehet, hogy meg sem kell vizsgálni.Volt azért pozitív élményem is az egészségügyben,tegnap a nőgyógyászaton jártam, viszonylag hamar megvizsgáltak, és nagyon kedvesek voltak.Igaz, hogy a jobb petefészkemen találtak egy cisztát,de remélhetőleg nem lesz semmi baj.Majd három hónap múlva kiderül ez is.Ahogy a pszichiáterem mondja, a pozitív hozzáállás csodákra képes.Így aztán nekem nem csak cisztám van, de pozitív hozzáállásom is!!

Csodálatos idő van.Tegnap még esett, borult, fújt, ma meg igazi kánikula van.Milyen jó lenne, a strandon lenni, de ezt a napot már másra szántam.Voltam szavazni, jó állampolgárhoz illően, elkészítettem az ebédet, a délutánt vendégekkel fogom tölteni, és egy kis aktív pihenéssel.Eladtuk a Fordot, csekélyke százezret nyomott a latban, de hát öregecske volt ő is,mint a Gyurcsány volt felesége, ezért aztán lecseréltük.Azért mondom többes számban, mert az én nevemen futnak a Tomi autói/összesen kettő/, nekem ugyanis lényegesen olcsóbb a bizosításom.Itt találtuk meg azt a bizonyos kiskaput, mert így működik a világ---sajnos----

Remek szülinapja volt Petinek!Szerencsére, jól nyúltam bele az ajándékvásárlásba, mert ilyen "férge"/ahogy a húgom mondaná/ még nincs neki.Finom tortát ettünk, a mama is finom fasírtot csinált, szóval jól éreztük magunkat.Tegnap egész napos voltam, ismét...volt kb.öt vevő, a tíz órás műszakra.Ki érti ezt a munkáltatót, mert én nem az biztos.Néha több a kifizetett bér, mint ami a bevétel.De valahogy így működik az egész ország, költségkímélően, általában rajtunk, kisembereken spórol mindenki, egyébként meg szórják a pénzt.Ráesett a lábamra a billentyűzettartó, a munkahelyen, kék folt jelzi az eseményt.Már három hónapja szóltunk, hogy ki kellene cserélni, mert ki vannak kopva a görgők, de erre aztán nincsen pénz, ha eltörne a lábam, akkor is én lennék a hibás, mert miért használom, ha rossz.De kérdezem én, mi az ördögön dolgozzam?Utálom,utálom,utálom.....

Peti szülinapja

Tegnap Hajdúszoboszlón voltunk,a strandon,a sógornőmmel,Évával.Nagyon jól éreztük magunkat!Igaz,csak délután sütött ki a nap,de így is remek barnaságra tettem szert.Nagyon sokan voltak.Bárki,bármit mond,engem a gyógyvíz és a napsütés,mindig energiával tölt fel.Tamás fiam,autót vett a tegnapi nap folyamán,már ültem is benne,nagyon tetszik,most már minden reményem,abban van,hogy nem lesz vele különösebb baj.Istenem,istenem,miért is aggódunk,mi szülők mindig,talán mert a gyerekeink,még magunknál is fontosabbak?Egy tanárembertől vette az autót,én már azon aggódtam,hogy egyenként fog minden alkatrészt megmutatni,ilyen precíz pasit,ritkán látni/ez nem annyira pozitív értelmű/Ma turkálni voltunk,a kedvenc unokaöcsémmel.Tulajdonképpen én nem akartam venni magamnak semmit,ebből következően lett egy szoknya,egy nadrág,egy rövidnadrág,két póló.--ennyit,a semmit sem akarok venni dologról---

Szabadnap!!!Ez a legjobb nap a munkarendemben.Tegnap egész napos voltam,azt hittem,már sohasem lesz vége a napnak.7 óra 30-17óra30,oda az egész nap.Olvastam,tanultam az angolt---ebből a szempontból ez egy jó munkahely--,de még így is fárasztó.Ma meg jó sok mindent csináltam,mostam,takarítottam,a kiskertemet rendeztem,főztem stb.Most aztán pihenek.Jövő héten születésnapra megyünk,a kis Petinek lesz a szülinapja,Péterszegen tartjuk,mert Petinek nagyon tetszett a Berci szülinapi partija,így aztán ő is ilyet szeretne.A jövendőbeli menyem,holnap fog államvizsgázni,és holnap lesz ráadásnak a szülinapja is.Kéz és lábtörést kívánok neki!!!

Ma bejelentette a kisfiam,aki egyébként már nem is kicsi,hogy földrajzból lezárták a jegyét.Még három hete bukásra állt ebből a tárgyból is --többek között--de most hármast fog kapni belőle.Nos,gondolom,mindenkinek az a véleménye,ebben a kérdésben,hogy nem az értelmi képességekkel van baj.Mégis egy őrület,hogy nem képes,egy azonos szinten tanulni,egész évben.Mondom Én,aki sokszor beleesett ebbe a csapdába,de szülőként egész más szemszögből látszik a dolog./hajaj,ezt anyu is olvassa!/Néha imádkozom,hogy essünk már túl ezen a kamaszkoron,mert roppant nehezen viselem.Leginkább azzal tud felbosszantani,hogy bármit mondok,mindenre úgy válaszol,olyan hangnemben,mintha ő lenne a felnőtt.Pedig,én tudom a leginkább,hogy messze van az még....

Sikeresen levizsgáztam.Biztosan büszke rám a családom,de az az igazság,hogy én is büszke vagyok magamra.Két félév a főiskolán,négyes átlaggal,tetszik nekem.Jobb későn,mint soha--ez lesz a jelszavam most már minden dologban.Az irodalmi dolgozattal,megkinlódtam alaposan.Milyen furcsa,hogy ettől féltem a legkevésbé,és mégis ez volt a legnehezebb.De nem adtam fel,kitartottam és most elégedett vagyok magammal.Megkoronázva az eddigi sikert,angolul kezdtem tanulni.Ha minden jól megy,megpróbálok egy nyelvvizsgát.Ma egyébként kissé elkeseredett vagyok,a fiam és a barátnője biciklijét ellopták.Ott,ahol laknak,számkódos bejárati ajtó van,zárt folyosó,és mégis....Szegény gyerekek,olyan pechesek.Tomi szerint,ez is a vérvonalunk része---mármint a szerencsétlenség--Szó ami szó ,kijutott belőle nekem is,de egyre inkább kezdek magamra találni.

Nagyon régóta készülök arra,hogy könyvet írok az életemről.Sokszor megpróbáltam már elkezdeni,de nem sikerült.Mintha a gondolataimat,a már megtörtént eseményeket nem tudnám papírra vetni.Talán a maximalizmusra való hajlamom,vagy az írás hiánya miatt van,nem tudom.Most mégis azt gondolom,ha a családom lehetővé tette,hogy ilyen módon némi gyakorlatra tegyek szert az írásban,élek ezzel a lehetőséggel,és talán egyszer mégiscsak megírom azt a könyvet.Miről fogok írni?Mindig arról,ami éppen foglalkoztat,velem történik,amit szeretnék kibeszélni.Éppen az előbb csinosítottam a virágoskertemet,elégedett vagyok a látványával.Régebben nem éreztem késztetést a virágok,növények gondozására,kertészkedésre,de most egyre inkább szeretem.-most lettem jó ember,aki a virágot szereti?-Az ősszel gyönyörű krizantémtöveket ültettem,ám a télen egyet kiemeltek közülük.-na,az aki ezt tette,biztosan nem volt jó ember-Igazából,nem nagy a kiskertem,lehet nem élvezném annyira a kertészkedést,ha az édesanyám túlméretezett kertjét kellene munka mellett gondozni.Szegény apám,amikor megvette a mellettük levő telkeket,vajon számolt-e azzal,hogy anyunak kell egyszer egyedül rendben tartani.-nekem meg marad a lelkiismeretfurdalás,hogy segíthetnék-

Bográcsolás húsvét szombatján

Kedvhozó

Kedvhozónak tettem fel a képeket, hogy végre írjál már valamit ebben a szépkülsejű blogban.

Tudom, hogy nagyon el vagy foglalva, munka, tanulás, háztartás stb. - azért írj ha lesz egy kis időd, kíváncsian várjuk.

Képek

Én és a családom

Berci születésnapja

Bertalan a keresztfiam.