Az Alexandra palota és parkja

Szép időnk volt ma, bár nem olyan szép mint tegnap. Tegnap olyan meleg volt, hogy napozni lehetett. Ki is találtuk Andival, hogy napágyat veszünk, akciósan 20 fontért, és a kertben fogunk napozni. Hazacipeltük az ágyakat, kipróbáltuk, hát isteni volt, de nem sokáig élvezhettem, mert hivatalba kellett menni, adószám ügyben. Ma délelőtt felállítottuk az ágyakat újra, de az enyém anyaga elkezdett foszladozni, természetesen az Andié nem, csak az enyém. Lehet visszacipelni, és kicseréltetni. Ilyen az én formám. Ma délután megkerestem az Alexandra palotát, nem volt nehéz, mondták, hogy milyen busz megy arra. Gyönyörű szép volt, különösen a panoráma. Rá lehet látni a városra. Be nem mentem, biztosan látogatható, de nem akartam költeni, végtére is már megjutalmaztam magam egy napággyal. Remek kis kirándulás volt.

A mai szabadnapom azzal telt, hogy cipőt vettem magamnak. Na ez nem volt olyan könnyü. Nagy lábon élek, és ráadásul széles is. Az a cipő már teljesen szét ment, amit eddig használtam a munkához, tehát muszáj volt újat venni. Jó sok boltban voltam, mire találtam egy megfelelőt. Közben nézelődtem, élveztem a napsütést. Találtam útközben egy gyönyörü templomot. Itt a mi utcánkban is van egy kis templom, St Philip, nagyon helyes, majd megnézem belülről is, de csak vasárnap lehet, én meg akkor mindig dolgozom. Mutatok egy igazi londoni buszt, ezzel járok mindennap. A buszok csak akkor állnak meg a megállóban ha leintjük őket, mint a stopposok. Furcsa szokás. Az viszont tetszik, hogy a buszsofőr bevárja a felszállni igyekezőket. Az is tetszik, hogy a zebrán mindig a gyalogosnak van elsőbbsége, és ezt szinte mindenki betartja. Hát otthon nem így van, ezt tudjuk..

A ház, ahol élünk...

Minden ház egyforma. Tulajdonképpen emiatt könnyű eltévedni, nekem már sikerült. Na, nem vesztem el, végül megtaláltam a helyes utat, de nem könnyű eligazodni. A házat szeretjük, birtokba vettük mind a kilencen és szeretnénk ha szép lenne a környezetünk. Nem mindenki lelkes, de a többség igen. A lányok ültettek a kiskertbe jácintot, iriszt, én redbetettem az elszáradt pálmát, szóval sok munka van még, de szép lesz. Rita kifestette a konyhát, néhány dísz is került bele, tervezünk ezerrel. Jó itt. Ez a mi házunk /egy kicsit!/

Nőnapi séta a Downhill parkban

Itt már tavasz van. Nyílnak a virágok, rügyeznek a fák, a mai sétám egy élmény volt. London egy zajos nagyváros, de vannak kis szigetei a nyugalomnak, mint a parkok. Ez a park 5 percre van a házunktól, ha felüdülésre vágyom, ide érdemes ellátogatni. Sajnos nem sikerült elcsípnem egy mókust sem, pedig rengeteg ugrándozik a fákon és a füvön. Nem félnek az embere ktől, mintha tudnák, hogy az nem bántja őket.