Sikeresen levizsgáztam.Biztosan büszke rám a családom,de az az igazság,hogy én is büszke vagyok magamra.Két félév a főiskolán,négyes átlaggal,tetszik nekem.Jobb későn,mint soha--ez lesz a jelszavam most már minden dologban.Az irodalmi dolgozattal,megkinlódtam alaposan.Milyen furcsa,hogy ettől féltem a legkevésbé,és mégis ez volt a legnehezebb.De nem adtam fel,kitartottam és most elégedett vagyok magammal.Megkoronázva az eddigi sikert,angolul kezdtem tanulni.Ha minden jól megy,megpróbálok egy nyelvvizsgát.Ma egyébként kissé elkeseredett vagyok,a fiam és a barátnője biciklijét ellopták.Ott,ahol laknak,számkódos bejárati ajtó van,zárt folyosó,és mégis....Szegény gyerekek,olyan pechesek.Tomi szerint,ez is a vérvonalunk része---mármint a szerencsétlenség--Szó ami szó ,kijutott belőle nekem is,de egyre inkább kezdek magamra találni.