1936.junius 22.-én született, és már öt éve lesz, hogy örökre itthagyott bennünket.Édesapámra emlékezem ma, ha élne még 73 éves lenne.Talán közhely, hogy nem hal meg egészen, az akit szerettünk, mert a szívünkben tovább él, de ha közhely is, most érzem igazán, hogy igaz.Szinte mindennap eszembe jut.Apró kis dolgokból, beszélgetések során, vagy csak úgy egészen véletlenül.Amikor meghalt, az fájt a leginkább, hogy sohasem mondtam neki, mennyire szerettem.Nehogy azt gondolja bárki, hogy nem voltak hibái, hogy nem tett olyan dolgokat, amelyekre nem lehetett büszke, hogy nem bántott meg másokat.Gyarló volt ő is,. mint mindenki más, aki ember.Az idő megszépíti a rosszat, és már csak a szép dolgok, a kellemes emlékek jutnak eszembe.Anyu azt mondta, tudta, hogy szerettem.Én meg azt tudtam mindig, hogy ő is engem.Ha haragudott rám valamiért, nem hívott Panninak, úgy szólított:Annamária Most 73 éves lenne.Még játszhatna az unokákkal, akik imádnák, de a sors másképp döntött.Amíg élek, mindig emlékezni fogok rá.Nyugodj békében drága édesapám!