Születésnap

Ma Szent Iván éjszakája van.17 évvel ezelőtt nem a vigasság éjszakáját jelentette számomra, sokkal inkább a fájdalom, a félelem éjszakája volt, egészen addig a pillanatig amíg megláthattam a kisfiamat, amikor megmondták, hogy egészséges, amikor anya lettem újra.Mert akkor éreztem igazán, mi is az anyaság.Ne higgye senki, hogy Tomi számomra kevesebbet jelent, mint Ádám, csupán azt szeretném elmondani, hogy az anyaságra mindenkinek meg kell érni.Amikor Tomit a világra hoztam, jóformán még gyerek voltam, legalábbis gondolkodásmódban, felelősségvállalásban, gondoskodni tudásban biztosan....Eltelt 17 év, és az én drága kisfiam mindjárt felnőtt lesz, nekem pedig el kell őt engednem, mint ahogy Tomit is el kellett, már előre tudom, milyen nehéz.Elválnunk azonban igazán soha sem kell, minden anya tudja, hogy az igazán jó kapcsolat a kirepült gyermek családjával elsősorban rajtunk múlik.Szeretni és segíteni nekik, számomra sohasem lesz teher....Vasárnap volt a családi ünnepség, finom ebéddel, tortával.A tortát magam sütöttem, volt benne hiba, de az én drága fiamnak nagyon is ízlett/igaz, neki minden jó, ami édesség/Száz szónak is egy a vége a mai napon:Boldog születésnapot Ádám!!