Most már elég!

Azt mondtam,nem pocsékolok több szót a volt férjemre.Ám tegnap olyan mértékben felbosszantott, hogy legszívesebben behúztam volna neki.Gyermektartásdíj-fizetés volt esedékes, meg is beszéltük, hogy találkozunk a munkahelyen.Belém kötött, hogy nem hoztam egy rendes papírt,amire átvételi elismervényt kreálok/ez ugyanis az én érdekem,és nem az övé/K ét éve már,hogy vett nekem egy mosógépet részletre, mondanom sem kell, hogy az utolsó előtti részletig én fizettem, megkértem, hogy intézze el az utolsó csekket, mert nem kaptuk meg, ugyanis elköltöztünk.Azon, gondolom senki sem lepődik meg, hogy azért is én vagyok a felelős, hogy az új lakó nem vett már át küldeményt,ráadásul kérte, hogy adjam neki oda a pénzt, mintha én valami megbízhatatlan személy lennék, ahhoz képest, hogy az egész csekk dolgot én kértem.Mondtam neki, hogy viselkedjen egy kicsit és ne legyen bunkó, erre kijelentette, hogy nézzek a tükörbe, mert én vagyok egy bunkó... nem is ragozom..hallhatták vagy huszan a kollégák közül,remélni tudom, hogy saját magát minősítette. Most pedig megfogadom, hogy ha tótágast áll, sem fog érdekelni,de azt nagyon sajnálom, hogy egy ilyen emberre pocsékoltam húsz évet az életemből.Jön az unokaöcsém éjszakára,legalább beszélgetünk egy jót.Korkülönbség ide vagy oda, mindig jót tudunk beszélgetni.Szeretem a raszta fiút!!