Mindenki a tavaszt várja, olyan hosszúnak tűnik ez a tél.Nincs kedvem semmihez, pedig lenne mit csinálni.Talán ha kisütne a napocska...Tegnap a kisfiam havat takarított, ezt mindenképp érdemes feljegyezni, ritkán történik meg, hogy magától valamilyen munkatevékenységre szánja el magát.Egyszer talán belőle is lesz valami.A munkahelyemen újra beindult a hajtás, jól kicsesztek az okosok a 30 napos bérlettel velük is meg velünk is.Az emberek feszültek, mindenkinek rengeteg gondja van amúgy is, számolgassák meddig jó a bérletük.Mondanom sem kell, hogy ránk zúdítják az összes haragjukat, tegnap különösen ideges volt mindenki, alig vártam, hogy hazajöhessek.Most már beindul a vizsgaidőszak is a főiskolán, kezdhetem a tanulást újra.A nagy kitalálások korszakát éljük a főiskolán is.Azt találták ki, hogy a szakdolgozat konzulens tanárához csak 10 hallgató tartozhat.Mindenki össze-vissza rohangált a tanárokhoz, hogy vegye fel a listájára.Azért én is nevetségesnek tartom, hogy a szakdolgozat témája, mondjuk ének vagy testnevelés legyen, különösen azért mert a kapott diplomához semmi köze sem lesz.Ettől függetlenül nem aggódom, és nem is szaladgáltam, aki kimarad jó lesz nekem, írok amiből írok, most legalább bebizonyíthatom, hogy kreatív vagyok.Megbeszéltük a csoporttársakkal, hogy írunk az egyetem rektorának egy kifogást a dologról.Aláírásokat gyűjtöttünk, de nem tudtuk elküldeni, mert egyes emberek ilyen aláírásokat adtak ki, hogy Picasso, Lagzi Lajcsi, Stallone stb.Elgondolkodtató már megint, hová is tart ez a világ.Ilyenkor erősödik a pesszimista hangulatom.

Válságban.

Mit érezhet az a nő, akit elhagy a férje.Sajnos én tudom, mit érezhet.Mindegy, hogy erős jellem vagy sem, a forgatókönyv ugyanaz.Nem hittem volna, hogy mire túljutok az egészen, a legjobb barátnőmmel történik meg ugyanaz.Akkor ő volt az én lelki támaszom, pedig fogalma sem volt igazából mi játszódott le a lelkemben.Most én próbálok az ő lelki társa lenni, de hiába adok tanácsokat, végig kell járja a saját útját.Olyan nagyon sajnálom, a szívem szakad meg miatta.Egyszerűen nem értem a férfiakat.Nem számít 20-25 év együttélés, nem számít az sem, hogy ha szétszabdalják amit ennyi év alatt összeraktak, egyiküknek sem marad szinte semmi, nem számít a gyermek sem.Csak az számít, hogy jól érezzék magukat, kerül amibe kerül.Persze a tapasztaltak tudják, általában mindig az a vége, hogy megbánják a döntésüket.Van aki vállalja, van aki büszkeségből sohasem ismeri el, hogy tönkretette az életét.Ami igazán elszomorít, hogy ebben a széteső világban egyre több az ilyen eset, eljutunk oda, hogy a házasság nem fog semmilyen értéket képviselni.Hogyan lehet ezen változtatni?Nekünk kellene példát mutatni a gyermekeinknek, általunk tanulják a mintát, csodálkozunk, hogy egyre több fiatal zárkózik el a házasság gondolatától, de még a gyermekvállalástól is.Most sajnos pesszimista hangulatom van....

Boldog újévet mindenkinek!

Vasárnap óta még csak most éreztem kedvet az íráshoz.A munkahelyemen kész káosz van, az emberek türelmetlenek, mi meg fáradtak vagyunk az egész napi hajszától.Egyre inkább azt érzem, hogy nem bírok már ilyen nyomást elviselni, mint az utóbbi bérletárusítások.Egyre több a munka, a feltételek hiányoznak, az elvárások nőnek, mindennapos az a főnöktől eredő mondás, miszerint nem kötelező itt dolgozni.De nincs mese, valahol dolgozni kell, mert enni kell és lakni kell. Pesszimista újévkezdés.A szilveszteri kiruccanás jól sikerült.A vendéglátók nagyon kedvesek voltak, a mulatság is jó volt, bár a társasággal volt némi fenntartásom.Nem tudtam, hogy ez egy sváb település és ezeknek az embereknek teljesen más a kultúrájuk, szokásaik, életvitelük.Nem mondanám, hogy nem tudtam velük kijönni, végül is együtt mulattunk, de furcsa emberek, különösebben nem kedveltem meg őket.Az ételeik viszont nagyon finomak.Ettem olyan finom bajor káposztát, hogy a tíz ujjamat is megnyaltam.Újév napján egy lengyel asszonynál ebédeltünk, ott pedig céklalevest ettem, ami szintén nagyon ízlett.Megkóstoltam a lengyel korhelylevest is, de szerintem nincs olyan finom, mint a mienk.Összegezve az egészet, megérte elmenni, ha másért nem is a gasztronómia és a gyönyörű táj miatt.