A folyónál

Nem volt szép idő tegnap, egész délelőtt esett, de be kellett mennem az ügynökséghez, így délután elindultam. Szerencsém volt, mert bár nem sütött a nap, a szél is fújt, de legalább nem esett. Elintéztem a dolgomat és úgy döntöttem elmegyek a folyóhoz. Vízparton mindig nyugodtabb a lelkem. Bár azt kell meg kell mondani, a Temze nem a legbarátságosabb folyók közé tartozik, a mogorva szó jutott először az eszembe, de az igazi szó erre a zord, bár lehet, hogy az időjárás is okozza ezt az érzést. A vízparton erősebb a szél, így nem sokáig időztem, körbejártam a parlamentet és megnéztem az apátságot.

A Hyde park

Már két hónapja élek a városban, és a szálloda, ahol dolgozom a Hyde park mellett van, de még most először jártam benne. Pedig ha fenn vagyok a nyolcadikon rálátni az egészre, és mégis, ha végzek túl fáradt vagyok egy sétához. Most viszont úgy alakult, hogy szabadnapon arra kellett mennem, ezért végre bevettem a parkot. A katarzis az elmaradt, nem szebb, nem jobb, mint a többi, sőt. Sok ember van, látnivaló minimális, szóval nem álmaim parkja. Közvetlenül a park mellett van egy tér, ott is megálltam, ezt a szobrot mindennap látom a buszból, jövet menet, nem tudom, rondának találom, mégis valamiért vonzó. Ti mit láttok benne?

Bristolban, a gyerekeknél.

Már vasárnap is vacak idő volt, amikor indultunk, fújt a szél, hideg volt. Kocsival jöttek értem, két óra utazás és megérkeztünk a tengerpartra, de nem lehetett élvezni, olyan hideg szél fújt. Néhány kattintás a fényképezőgéppel / mégiscsak a tengerpart, modellt álltam, még ha megfagytam is / aztán vissza a meleg autóba és irány a lakásuk. Várakozáson felüli, csendes rendes környék, szép, barátságos kis lakás. Mindenük megvan, szépen élnek, szeretik egymást, mi kell egyéb. Jót beszélgettünk, másnap főztünk, sütöttünk. Sehová sem tudtunk menni, mert egész nap esett, de nem baj, nem ezért mentem. Jól éreztem magam, mert boldogok és kiegyensúlyozottak, sokkal inkább mint itthon, és akkor megérte, hogy ezt az utat választották. Az én drága nagyfiam ma 30 éves, igazi felnőtt ember. Most már új cicájuk is van, bár én egy kisbabának örülnék igazán, de remélhetőleg az sem várat sokáig magára. Akkor az én édesanyám repülőre ül, legalábbis ezt mondta, de meglátjátok így lesz.