Válságban.

Mit érezhet az a nő, akit elhagy a férje.Sajnos én tudom, mit érezhet.Mindegy, hogy erős jellem vagy sem, a forgatókönyv ugyanaz.Nem hittem volna, hogy mire túljutok az egészen, a legjobb barátnőmmel történik meg ugyanaz.Akkor ő volt az én lelki támaszom, pedig fogalma sem volt igazából mi játszódott le a lelkemben.Most én próbálok az ő lelki társa lenni, de hiába adok tanácsokat, végig kell járja a saját útját.Olyan nagyon sajnálom, a szívem szakad meg miatta.Egyszerűen nem értem a férfiakat.Nem számít 20-25 év együttélés, nem számít az sem, hogy ha szétszabdalják amit ennyi év alatt összeraktak, egyiküknek sem marad szinte semmi, nem számít a gyermek sem.Csak az számít, hogy jól érezzék magukat, kerül amibe kerül.Persze a tapasztaltak tudják, általában mindig az a vége, hogy megbánják a döntésüket.Van aki vállalja, van aki büszkeségből sohasem ismeri el, hogy tönkretette az életét.Ami igazán elszomorít, hogy ebben a széteső világban egyre több az ilyen eset, eljutunk oda, hogy a házasság nem fog semmilyen értéket képviselni.Hogyan lehet ezen változtatni?Nekünk kellene példát mutatni a gyermekeinknek, általunk tanulják a mintát, csodálkozunk, hogy egyre több fiatal zárkózik el a házasság gondolatától, de még a gyermekvállalástól is.Most sajnos pesszimista hangulatom van....